Mezei Ágnes
klinikai szakpszichológus
"Az emberi agy titkai nem csupán kifürkészhetetlenek, hanem kimeríthetetlenek is."
Üdvözlöm!
Számos esetben előfordulhat az életünk során, hogy nehéz kérdésekkel, helyzetekkel, várt vagy váratlan krízisekkel, egyéni vagy társas feladatokkal találjuk magunkat szemben. Ilyenkor a megszokott megoldási módok, stratégiák, válaszok a korábban megszokottól eltérően talán nem vagy nem olyan hatékonysággal működnek. Ezekben az esetekben megtapasztalhatjuk azt, hogy amit mi tudunk, vagy mások javasolnak nekünk, nem működik megfelelően. Ezek azok az esetek, amikor jól jönne egy olyan szakember aktív és figyelő hallgatása, akinek válaszai a kérdéseinkre, szakmailag megalapozott meglátásai és iránymutatásai kiegészítenék azt, amit magunkról tudunk, és ennek eredményeképpen megerősödve, új és hatékony eszköztárral felfegyverkezve, kérdéseinkre választ kapva folytathatnánk az életünket. Ezt a szakembert pszichológusnak hívják.
ANOREXIA NERVOSA
Az anorexia név - an-orexis - hiányzó vágyat, étvágyat, étvágyhiányt jelent (TÚRY és SZABÓ, 2000; TÚRY és munkatársai, 1993). Vannak olyan önéheztetési formák, melyek nem tesznek eleget a mai anorexia nervosa (AN) kritériumainak, viszont történetéhez szorosan hozzákapcsolódnak, és nagyon sok a hasonlóság is közöttük. Az önéheztetés leírásának történetében három szakaszt különíthetünk el egymástól (VANDEREYCKEN, idézi TÚRY és SZABÓ, 2000)
BULIMIA NERVOSA
A bulimia kifejezés a görög „boüsz” (melynek jelentése „ökör”, de egyúttal nagyítóképző is) és „limos” (jelentése „étvágy”) szavakból ered.
Néhány évtizeden keresztül azt gondolták, hogy a falásrohamok és az ételtől való rendhagyó megszabadulás az anorexia nervosa (AN) egyik változata. Végül Russell írta le 1979-ben a bulimia nervosát (BN) ezen a néven, bár a jelenségről még ő is az AN variánsaként beszélt (TÚRY és SZABÓ, 2000).
ELHÍZÁS
Az elhízás (azaz obezitás) történetében Santorio Santorio tekinthető „Az Elhízás Atyjának”, ugyanis a XVII. században ő írta le először az evés és az ivás által fenntartott emberi működési egyensúlyt (BRAY, 2002). Az elhízás tudományos elméletének második megalapozója Lavoisier, aki a XVIII. században az oxigénfogyasztással és a metabolizmussal mint az energiaegyensúly fenntartó tényezőivel foglalkozott.