Izomdiszmorfia | Testépítő típusú evészavar | Adonisz-komplexus | Testépítés

Ezekben az esetekben testedzésfüggőségről van szó, ami a testedzés űzésének kényszeres szükségérzését vagy az ahhoz való egészségtelen ragaszkodást jelenti. Ekkor nem az a szükséglet működik, ami a sportban nyújtott teljesítmény javulását tűzi ki célul, hanem sokkal inkább az a törekvés, hogy a személy meg tudjon szabadulni azoktól a kellemetlen érzésektől, melyeket a testedzés kihagyása okozna.

Érdemes három típusú testképzavart elkülöníteni egymástól. az egyik az izomdiszmorfia, melyet Pope írt le 1997-ben. Ez a test zsírtömegének egészséges szinten tartásának elutasítását és az izomtömeg maximalizálását jelenti. A személy fél attól, hogy megnő a zsírtömege, ragaszkodik a szigorú étrendhez, önértékelésére testképe káros hatással van. Gyakran elutasítanak társas vagy foglalkozási programokat, ha azok szembe mennek táplálkozási vagy testedzési szokásaival. A másik formája a testépítő típusú evészavar, amely inkább nőkre jellemző. A személy amiatt aggódik, hogy túl nagy a testében a testzsír aránya, és mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse azt. A harmadik forma az Adonisz-komplexus, ami a férfiak saját testükre vonatkozó fokozott aggodalmát jelenti, hajszolja az izmos és a sportos alakot, küzd a túlsúly ellen, és igyekszik kihasználni a fitnessz- és a szépségipar által nyújtott lehetőségeket is.

A most következőkben nem térek ki ennek a három típusnak a külön részletezésére, hanem a testedzésfüggőségre fogok koncentrálni.

Miből ismerhető fel, hogy testedzésfüggőséggel állunk szemben?

Első ismérve az, hogy a személy olyan túlzott mértékű testedzést folytat, ami komoly szenvedést okoz neki, vagy pedig rontja a szociális, a munkahelyi vagy más fontos funkcióit.

Második ismérve az, hogy a testedzés uralkodik a mindennapjain, szinte az egész élete fölött, rátelepszik nemcsak a viselkedésére, de a gondolataira és az érzéseire is.

Harmadik jellemzője a tolerancia, azaz a szó szerinti elvonási tünetek csökkentése érdekében a személynek folyamatosan növelnie kell a testedzés mennyiségét.

A fent említett megvonási tünetek szintén az ismérvek közé tartoznak, mint például hangulatingadozás, feszültség, düh, irritabilitás, nyugtalanság, alvási problémák, gyengeség és kedvetlenség.

Ötödik jellegzetessége az, hogy a személy annak ellenére és akkor is folytatja a túlzásba vitt testedzést, amikor már saját maga is észleli annak káros következményeit a testére, a lelkére, társas kapcsolataira és munkájára nézve.

Hatodik ismérve az a „feldobottság”, módosult hatás, amit akkor érez, ha hódolhat testedzés-szenvedélyének.

Hetedikként megjelenik a függőségekre kifejezetten jellemző visszaesés. Ez azt jelenti, hogy ha a személy megpróbálja csökkenteni a testedzést, esetleg abbahagyja, akkor újrakezdés után nagyon hamar ismét eléri a túlzás szintjét.

Utolsó kritériuma az, hogy nem lehet valamilyen más mentális zavarral megmagyarázni a jelenséget, például az anorexia nervosa súly-kontrollálási igényével.

Nem arról van szó természetesen, hogy minden lelkes és intenzíven sportoló ember testedzésfüggőségben szenvedne. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a lelkes és elkötelezett, ezzel együtt az egészséget pártoló, illetve a káros testedzésfüggőség között. Az a sportember, aki felelősséggel hódol a szenvedélyének, az képes a sport nyújtotta előnyöket és örömöket élvezni, mint például a közösen végzett sport nyújtotta társas programokat, az edzés okozta testi felfrissülést és erőt, illetve mások elismerő pillantását és szavait. Akinek volt már ilyenben része, az tudja, milyen felemelő érzés mindez. Ezeknek az embereknek az életében a sport nagyon fontos, de nem a legfontosabb. Kézben tartja az edzései idejét, módját, számát és intenzitását, azaz nem érzi úgy, hogy elveszítette a kontrollt a sportolási igénye fölött. Ezen kívül nem esik kétségbe, és nem tapasztal elvonási tüneteket, ha valami miatt ki kell hagynia egy-egy edzést. Az a sportember, aki leteszi a voksát egy egészséges sportforma mellett, az örömöt és sikerélményt tapasztal meg, és vállalja azt a hosszú távú elköteleződést is, ami választott szenvedélyével együtt jár. Mindezekkel együtt komoly és felemelő motivációt is érez, ami arra sarkallja, hogy akkor is vállalja a sport okozta örömöt és felüdülést, ha éppen fáradt, rossz a kedve, dolgoznia is kellene még, fáj valamije, és így tovább, ha tudja, hogy a sportban igazi örömét leli. Aki ilyen lelkesen folytatja a testedzést, annál bizonyos mértékű javulás is kimutatható egyes pszichológiai funkciókban, például javul az általános közérzete, pozitívabban szemlél sok mindent, nyugodtabban veszi az élete akadályait, jobb az emlékezőképessége, kitartóbb, határozottabb, magabiztosabb, nyitottabb, és a sor ezzel csak elkezdődik.

Mindezzel szemben a testedzésfüggő nem azért sportol, hogy örömét lelje benne, hanem azért, hogy csökkentse azt a szinte elviselhetetlen feszültséget és stresszt, amit az okozna benne, ha nem végezné el a betervezett feladatokat. Gyakran érzi azt, hogy nem ő kontrollálja, mikor, mennyit, mit és hogyan edz, azaz kicsúszik a kezéből az irányítás. A legfontosabb dolog, ami egyben uralja is az életét, az a testedzés, mindent úgy szervez meg, hogy ezt az igényét ki tudja elégíteni, mindent a testedzésnek rendel alá, és megvonási tüneteket, frusztrációt és dühöt tapasztal meg akkor, ha valamilyen okból kifolyólag ki kell hagynia az edzést. Mindezekhez társul a már korábban említett, ám az egyik legkárosabb jelenség, a fizikai és szociális funkciók romlása, ami negatív hatással van a formális és az informális kapcsolataira és teherbírására is. Végül pedig nem elhanyagolható a táplálékkiegészítők, többek között az anabolikus szteroidok fogyasztása sem ennek a zavarnak a kapcsán, ami további járulékos bajt okozhatnak mind testi, mind pedig pszichés vonatkozásban.

Kérdés az, hogy milyen alapokra épül a testedzésfüggőség. Elképzelések vannak ennek a kérdésnek a megválaszolása kapcsán, de tények egyelőre még nincsenek. Feltételezik azt, hogy szervezeti szinten a kémiai úton kialakuló eufória segít elviselni az edzéssel együtt járó esetleges fájdalmat. Lelki tényezőket is figyelembe véve a túlzásba vitt testedzés lehet az alacsony önértékelés kompenzálása, a tökéletességre törekvés igényének kielégítése, de lehet a hátterében kényszer vagy szorongás is.

Láthatóan nem egyszerű meghúzni a határt a normálisnak és a már kórosnak számító testedzés között. Nehezítő körülményként megemlíthetők a mai társadalom által meghatározott trendek, divat, testideál, melyek az ilyen és ehhez hasonló üzeneteken keresztül érik el az embereket: „Légy egészséges, karcsú, fitt, izmos, energikus, formás!” „Sportolj sokat, rendszeresen!” „Táplálkozz egészségesen!” „Egészítsd ki a táplálkozásodat vitaminokkal, ásványi anyagokkal és más szerekkel!” stb, és ezeknek az elérésére egyre többen törekszenek. Ha ebből a perspektívából szemléljük a testedzésfüggőséget, akkor az beleilleszkedik a fentebb bemutatott elvárásrendszerbe, emiatt pedig sokszor rejtve és titokban marad. Ha azt vesszük észre, hogy a sport többé már nem a felüdülést, a lazítást és az örömöt jelenti, és a kontroll sem működik már úgy, mint korábban, akkor nem egészséges sporttevékenységről beszélünk.

TÚRY F., BABUSA B. (2012): Adonisztól Swarzeneggerig - Férfiideálok és civilizáció. Oriold és Társai Kiadó, Budapest

TÚRY F., LUKÁCS L., BABUSA B., PÁSZTHY B. (2008): Testépítés és testképzavarok - különös tekintettel a férfiakra. In: TÚRY F., PÁSZTHY B.: Evészavarok és testképzavarok. Pro Die Kiadó, Budapest